A csúcsról a pokolba és vissza – a legnagyobb visszatérések 2. rész
Az atlétikai élet is lassan visszatér a régi kerékvágásba, de a sportág nagyjait sosem kellett félteni az ismételt formába lendüléstől, még ha sokszor rögös út is vezetett az újabb sikerekig. Lehet szó visszavonulásról, sérülésről, járványról, betegségről vagy „egyszerű” formahanyatlásról, számos fantasztikus comebacket láthattunk az elmúlt évtizedek során. Ezekből szemezgetett a hosszabbitas.hu a Nemzetközi Atlétikai Szövetség összeállítása segítségével a koronavírus miatti hosszú leállás apropóján.
Az első részben Betty Cuthbert, Sebastian Coe, Paula Radcliffe és Félix Sánchez erőn felüli visszatérését ismerhettük meg, most pedig a legfrissebbekkel, a legutóbbi évtized atlétáival folytatjuk.
Térd- és bokasérülés is lehet Nemezis
Szinte legyőzhetetlen volt 2010 és 2012 között 800 méteren David Rudisha, aki két év alatt három világcsúcsot állított fel. A harmadikat a londoni olimpián futotta, az 1:40.91-es rekorddal záruló két kört sokan a történelem legnagyszerűbb futásának tartják.
2013-ban térdsérülés miatt elvesztette „szupererejét”, és idő előtt kénytelen volt befejezni a szezont. A következő évben is küzdött a formájával, második lett Botswanában a Nemzetközösségi játékokon. 2015-ben, amikor már mindenki kételkedett benne, remekül felépített, taktikus futással világbajnok lett Pekingben: az első, „sétatempós”, 54 másodperces kör után, 250 méterrel a cél előtt begyújtotta a rakétákat és senki nem tudta megakadályozni újabb vb-győzelmét.
Visszatérés anyaként
Allyson Felix szülés után szerezte meg tizenharmadik vb-címét, ami önmagában is elképesztő teljesítmény. Kevés címet tudunk megnevezni, amit nem ért el az egyesült államokbeli sprinter: tiniként lett világbajnok 2005-ben 200 méteren, ezt követte további tizenegy (200, 400, 4×100 és 4×400 méteren), illetve hat olimpiai arany, amikor azt mondta, „állj!” és a családalapítás mellett döntött. 2018 novemberében adott életet kislányának, Camrynnek.
A szülést követően mindössze nyolc hónap után már a versenypályán volt, bekerült az USA dohai vb-re utazó csapatába és történelmet írt. Első lett a 4*400-as váltóval, 13. világbajnoki sikerét elkönyvelve (ebből egy fedett pályán, ugyancsak Dohában), mellyel megelőzte az addigi társrekorder Usain Boltot, akinek 11 van szabadtéren.
Egyszerű dolgunk van, ha az elmúlt évtized legjobb női sprinterét keressük: a jamaikai Shelly-Ann Fraser-Pryce 2008-ban és 2012-ben egy-egy olimpiai, 2009 és 2015 között pedig három világbajnoki címet nyert 100-on. (Közben begyűjtött egy aranyat 2013-ban 200 méteren is.)
2016-ban azonban letaszították a trónról, „csak” harmadik lett, majd ő is a gyermekvállalás mellett döntött, és a következő évben megszületett fia, Zyon. 2018-ban visszatért, tizedik volt a világranglistán holtversenyben, de 2019-ben már a régi Shelly-Annt láthattuk. 10.73-mal lett nemzeti bajnok (három ezreddel elmaradva egyéni csúcsától), ezen kívül még kétszer produkált 10.8 alatti eredményt. A dohai vébén, 32 évesen 10.71-gyel újra a szám királynője lett, tíz évvel első vb-aranya után, megkoronázva ezzel kivételes pályafutását.
Fotó: hosszabbitas.hu
