Mind a hét kontinensen futott maratont és a koronavírus után is vannak még nagy céljai

Durst János azon kevés magyar sportoló egyike, akinek sikerült lefutni a maratoni távot hét kontinensen – igen, az Antarktiszon is. Futott az Alpokban, futott Izlandon, Hongkongban, a Húsvét-szigeteken, erdőben, sivatagban, hómezőn, pingvinek mellett, és háromszor teljesítette a New York Maratont. Nemrég átesett a koronavírus-fertőzésen, most pedig újabb céljai vannak, mesélte az Origónak.

Durst János nagy álma volt gyerekként, hogy lefussa a maratont, ez 18 éves korában sikerült is, 3 óra 52 perces idővel végzett. Azóta legalább húsz országban, ötvennél többször teljesítette a maratoni távot vagy az ultramaratont. Rengeteg csodálatos emléke van ezekről az utakról: „Afrikában például két maratont futottam, Madagaszkáron és Tunéziában. Egzotikus kaland volt mindkettő, az elsőnél emlékszem, hogy egy gyarmati időkből megmaradt, borzalmas minőségű úton zötyögtünk busszal a sötétben, a start helyszínére. Mellettünk helyiek futottak távoli falvaikból azért, hogy odaérjenek a rajthoz… Persze a versenyt helyi futó nyerte, cipő nélkül tette meg a távot, érdekes figurák voltak. A szervezettség nem volt tökéletes, pár kilométer után megállítottak, hogy téves volt a rajt, újra kell indulni… kicsit rejtői hangulata volt az egésznek. 

Egy kiszáradt sóstó volt a másik helyszín, oda egy olasz csoporttal mentem, az Atlasz lábától indultunk egy oázisból. A szervezők mondták, hogy feladni nem érdemes, mert könnyen meghalhat az ember. Az előző évben egy futó feladta, sötétedés után szedték össze kiszáradva: a pára miatt optikai csalódása volt, azt hitte, közel van egy oázis, de még reménytelenül messze volt tőle.”

Maraton minden kontinensen

Ha jók az információi, mindössze három olyan magyar futó van, aki mind a hét kontinensen megtette a távot. „Az Antarktiszon tudomásom szerint rajtam kívül – magyarok – ketten futottak eddig, úgy tudom, ott enyém a legjobb idő. A hajón 120 ember volt, többség futó, Ushuaia városból indultunk, ez Argentína Tűzföld tartományának székhelye. Izgultunk, mert korábban volt olyan, hogy a rossz időjárás miatt nem lehetett partra szállni a King George-szigeten, de szerencsénk volt, ott tehettük meg a futótávot. Volt az út során gleccser természetesen, találkoztunk pingvinekkel, és láttunk fókákat futás közben. Több kutatóállomás legénysége kijött szurkolni nekünk, örültek, hogy történik valami nem megszokott, spontán frissítő állomásokat létesítettek. Az időm 4 óra 16 perc lett, részben havas, részben köves talajon. Bálnát is láttunk később, csodálatos élmény volt.”

A Boston és a New York Maraton talán a leghíresebb, neki mindkettő megvolt, utóbbi háromszor is. „New Yorkban úgy 45 ezer vagy még több futó indul, Manhattan, Central Park a vége, de Staten Islandről van a rajt. Elképesztő logisztikát igényel ennyi sportoló szállítása, hajnalban, órákkal a rajt előtt viszik ki a szigetre a futókat. Ennek is van romantikája, a sötétben, világító botokkal jönnek az önkéntesek, órákat várunk izgatottan. Vannak, akik kilapított papírdobozokon hevernek, mások hálózsákban pihentek, sokan csak vacogtak, nem hoztak meleg ruhát. Egy ilyen versenyen a rajt is hosszú ideig tart, óriási élmény a közös visszaszámlálás, a rajtpisztoly dörrenése, a nagy üvöltés” – mesélte az Origónak.

50 maraton 20 országban

Ötvennél több maratont és ultramaratont futott, az országok számával bajban van, de húsz ország biztosan megvolt. Párizsban háromszor futotta le a távot, New Yorkban is háromszor, indult Londonban, a Húsvét-szigeteken és Hongkongban is. „Három Balaton Szupermaraton is megvolt, többször futottam 50 kilométert, Izlandon pedig volt egy 55 kilométeres ultrán. Az is nagy élmény volt, ötfokos folyókon kellett átgázolni. Mellettem futott egy idős úr, mint mondta, 70 éves már elmúlt, ehhez képest az utolsó öt kilométeren már nem láttam a hátát. Elhúzott tőlem, pedig én sem voltam lassú…

Gleccserek, gejzírek, gyönyörű tájak emléke mellett van egy rosszabb is: egy olvadó gleccserben elestem az elején, csupa hólé lett mindenem, vizes lettem, tüdőgyulladástól féltem. Azt mondták a következő frissítő állomáson, hogy adjam fel, majd egy-két óra múlva jön kocsi… Ha viszont addig várok, akkor biztosan megbetegszem, úgyhogy inkább mentem tovább, egy forró fürdőre vágyva. A fentiek mellett öt alpesi maratont is futottam, kétezer méter szintemelkedéssel: ott alig van aszfalt, jórészt terepen mentünk.”

Covid után új célok

A története ezzel nem ért véget, de a covid miatt most kicsit óvatosabb. „Két kisgyerekemről nem tudom, elkapta-e a koronavírust, de a feleségem és én igen. Nekem egy nap volt nagyon kemény, iszonyatosan gyenge voltam, az is kihívás volt, hogy kibotorkáljak a fürdőszobába. Éjszakai remegés lett rajtam úrrá, életemben nem volt ilyen, halálfélelmem volt, azt hittem, ott maradok… Két hétig voltak tüneteim, utána még vártam három hetet, majd kivizsgáltattam magam. Addig egyáltalán nem sportoltam, nem akartam kockáztatni.

A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán végül mindenféle vizsgálaton átestem, néztek troponinszintet, volt nyugalmi EKG, terheléses EKG, szívultrahang… Szerencsére nem találtak szövődményt, de ennek ellenére gyengének éreztem magam. A gyógyulást követő első edzésen beállítottam a futópadot 10 km/órára, régen ebben a tempóban órákon át bírtam, de ezúttal csak 10 percig tudtam így futni, lassítani kellett” – mesélte. Utána viszonylag gyorsan jött vissza az ereje, de az első hét nagyon nehéz volt. Az a lényeg, hogy minden sportolónál, aki átesik a covidon, szisztematikus legyen a visszatérés, tette hozzá. Javasolt négy hét pihenő, de ha az első könnyű edzéseken szokatlanul magas lesz a pulzus, érdemes orvoshoz fordulni.

A versenyeken eddig is, és ezután is Worldwidemarathonrunner néven indul.

Most, hogy erőre kapott, két célja van 2021-re. Vannak olasz futó ismerősei, velük tíz olasz városban szeretne futni, már várják, így a legszebb részeken mennek majd. A Honolulu Maraton a másik nagy terve erre az évre, az év végén lesz – most, felépülve a koronavírusból, megint érzi az erős motivációt.
„A legszebb az egészben, hogy ezeket az élményeket munka mellett mára már négygyerekes apaként, a családom érdekeinek szem előtt tartásával, a hobbimnak köszönhetően éltem át. Sokan sörözni vagy esetleg pecázni mennek haverokkal, én pedig célokat tűzök ki, felkészülök és lefutok egy maratont” – mesélte. Most 54 éves, és szeretné, hogy 20 év múlva nem az lenne a kérdés, hogy fel tud-e menni az emeletre gyalog, hanem hogy neki vág-e egy újabb futóversenynek a világ valamely pontján. „Hiszem, hogy ez az életforma évekkel, évtizedekkel megnöveli az egészségben eltöltött éveim számát. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Csak egy jó cipő kell hozzá!”

Fotók: Dr. Durst János/Origo