Nádházy Evelin: Meg kell szerezni azt a rutint, hogy felszabadultan állhassunk rajthoz a 2023-as budapesti vb-n
A Budapest 2023 Programban részt vevő atlétákkal készülő interjú-sorozat következő alanya Nádházy Evelin, a 400 méter háromszoros szabadtéri magyar bajnoka, aki rendkívül sikeres 2021-es szezont tudhat magáénak. Az interjúsorozat készítője az atletika.hu.
Mi a történik veled idén ősszel? Hol tartasz a 2022-es szezonra való felkészülésben?
Csak nemrég, egy hete kezdtük el az edzést. Az utolsó verseny után kaptam három hetet, benne egy hét teljes és két hét aktív pihenővel. Az eleje mindig döcögősnek látszik, fejben az egyetem miatt még máshol voltam, az edzőtársamnak, Simon Virágnak is volt egy sérülése, amiből már kezd felépülni. Január elején Nyíregyházán fogunk először edzőtáborozni, addig főként a visszarázódáson lesz a hangsúly.
Ha jól számoltam, 24 győztes futásod volt idén a váltókkal együtt. Melyik volt a kedvenced közülük?
A kedvencem a csapat Európa-bajnokságon 400 méteren elért 52.85-ös futásom volt. Nagyon jól esett a lelkemnek is, fizikailag is akkor voltam a topon ebben a szezonban. Igazi csúcs élmény volt a számomra.
200 méteren (23.84) életed legjobbját érted el és 400 méteren (52.85) is megközelítetted azt 2021-ben. Mekkora munka áll a sikerek mögött?
Hatalmas munka van ezek mögött az eredmények mögött. Minden évben úgy indulunk neki az alapozásnak, hogy elölről kezdünk mindent. Akár egy hét pihenő után is le lehet ereszteni, így, ha nem is a nulláról, de egy visszafogottabb állapotból kezdjük meg a felkészülést.
Általában fedett pályán még nem érzem magam a topon, de a szabadtéri időszakra már elég munka van benne ahhoz, hogy sikerüljön feltornázni magam a legjobb állapotom közelébe.
Amikor belevágtál az atletizálásba, gondoltad volna, hogy magyar szinten ennyire sikeres leszel?
Amikor elkezdtem, akkor rögtön az első korosztályos országos bajnokságomon három aranyérmet nyertem, ami jó nagy lökést adott a számomra. Nem gondoltam volna, hogy idáig kitart a lendületem és ilyen jól alakul a pályafutásom. Tervezgettem az életem nem pont úgy, ahogyan most áll, de nekem nagyon tetszik, ahogyan éppen alakul. Ezt még szeretném fenntartani legalább három-négy éven át, ameddig bírom és látom benne a potenciált.
Hogyan lettél atléta? Miért pont az atlétikára esett a választásod?
Négy éves korom óta sportolok, az öttusától kezdve a lovagláson át a tornáig nagyon sok mindent kipróbáltam, és ezeket szinte kivétel nélkül versenyszerűen űztem. Általános iskolában a tornatanárom tanácsára kisebb helyi versenyeken elindultam. Annyira tetszett neki, amit látott tőlem, hogy felhívta a Postás SE edzőjét, Csiszár Gábort, aki az első edzőm lett, hogy én „a futásra születtem”.
Egyik nap suli után lementem, hogy nézzük meg mire vagyok képes. Annyira megtetszett a közeg, hogy ott maradtam. Az első évben még csináltam mellette az akrobatikus rock and rollt, de aztán beláttam, hogy nem megy a kettő együtt, így már csak a futásra koncentráltam.
Kipróbáltál-e más számokat az atlétikán belül?
Eleinte távolugrásban és gátfutásban is indultam. Jó lenne, ha a 400 gátat mellékágként sikerülne visszavenni a programomba, ehhez a technikai alapokon kell dolgozni még edzőmmel, Karakas Józsefnével, a ritmusom egyértelműen megvan hozzá.
Melyik volt eddig pályafutásod legjobb és legrosszabb pillanata?
A legjobb az volt, amikor először futottam 53 másodpercen belül 400 méteren. 2017 nyarán Andorfban, egy kis osztrák vidéki városban, egy hat sávos pályán négyen voltunk a futamomban. Ugyan nem hiszek az ilyenekben, de a futam előtt találtam egy négylevelű lóherét, amit mégis egy jó jelként fogtam fel. Volt egy nálam sokkal magasabb és jobb felépítésű riválisom, akit előzetesen nem hittem volna, hogy sikerül majd megelőznöm. Végül tíz méterrel lehagytam és első lettem, 52.88-at futva.
Megtanultam, hogy a látszat nem minden, ez az áttörés nagyon sokat jelentett a számomra. Kellett ez a verseny, hogy utána elhiggyem, hogy amit egyszer már meg tudtam csinálni, akkor biztos meg fogom tudni máskor is.
A 2018-as országos bajnokság előtt megtapasztaltam, hogy minden apró mozdulatra oda kell figyelni. Csütörtökön az utolsó gödöllői átmozgató edzésen egy sasszé mozdulatban a bal bokám kibicsaklott és részlegesen elszakadt, így végül nem tudtam elindulni az ob-n. Akkor úgy éreztem, hogy egy mozdulat miatt mind az a hatalmas munka, amit a szezonba addig beletettem, egy pillanat alatt szertefoszlott.
Milyen nagy világeseményeken jártál eddig pályafutásod során 2021-et megelőzően?
A 2019-es nápolyi Universiadén, ahol a máig érvényes 52.68-as egyéni csúcsom futottam, hatalmas élmény volt részt venni. Az első világeseményem pedig a 2011-es ifjúsági világbajnokság volt Lille-ben, ahol még csak 200 méteren álltam rajthoz. Az volt az első alkalom, hogy nem volt velem az edzőm, nagyon idegen volt minden, de abból a helyzetből is sokat tanultam.
A GEAC-cal szinte letaroltátok a 4*100-as és 4*400-as váltókat az elmúlt két év legnagyobb hazai versenyein. Mi az oka, hogy ennyire sikeresek tudtok lenni?
Szívvel-lélekkel futunk, igazi csapatként. Bízunk a másikban, remekül tudjuk motiválni egymást, biztosan tudjuk a másikról, hogy mindenki a saját maximumát nyújtja. Váltóban mindannyian jobb teljesítményre vagyunk képesek, mint egyéniben. A csapatszellem, a családi összetartás annyira feldob bennünket, hogy még egy Csapatbajnokság utolsó versenyszámában is elképesztő eredményeket tudunk egymásért küzdve hozni.
Mióta zöld színű a hajad? Volt valamilyen példa előtted, vagy teljesen random jött az ötlet?
Még a Honvédos koromban festettem be, hogy egy kis vidámságot hozzak az életembe. Ezt a GEAC-os időszakomban is megtartottam, de pont most szeretnék majd frissíteni rajta.
A pályán kívül viszonylag keveset tudunk rólad. Mivel töltöd az időd, amikor nem a rekortánon vagy?
Nem sok szabadidőm van jelenleg az atlétika és az egyetem mellett, de azt igyekszem a családommal, a kutyámmal és két tengerimalacommal eltölteni. Szeretek olvasni és túrázni, legutóbb Solymáron voltunk, ahová a kutyámat is magunkkal vittük. Emellett hatalmas lakásfelújításban vagyok, amire nagyon büszke vagyok, mert egyedül dolgozom rajta.
Idén jártál csapat-Eb-n, fedettpályás Eb-n, jövőre jöhet a szabadtéri Európa-bajnokság?
A fedettpályás Európa-bajnokság legalább annyira rosszul sikerült a számomra, mint amennyire a csapat-Eb-n jól ment. Valamiért nem tudtam kihozni magamból azt, amit szerettem volna, eléggé magam alatt is voltam utána. 55.11-et futottam Torunban, Edzőm és más vélemények szerint is fizikailag olyan formában voltam, hogy ennél sokkal jobb eredményre lehettem volna képes.
A csapat-Eb-n közel jártam az egyéni csúcsomhoz, amit végül nem sikerült megdönteni, de azon leszek, hogy a Münchenig vezető úton megjavítsam. Ami az igazán nagy cél lenne, hogy a 4*400-as váltóval kijussunk az Európa-bajnokságra – erős csapatunk van, ezt Bulgáriában is bebizonyítottuk. Egyetlen futásunk volt közösen idén és még így sem jártunk messze az olimpiára való kijutástól.
Mit gondolsz, milyen hatása lehet a 2023-as budapesti világbajnokságnak a sportág hazai népszerűségére? Mik lesznek a céljaid a világbajnokságon?
Remélem, hogy megdobja egy picit, mert most ebben elég rosszul állunk. Jó lenne, ha az emberek egy kicsit jobban képbe lennének akár csak azzal a remek teljesítménnyel, amit a magyar atléták nyújtanak, mert az még nincsen kellőképpen elismerve és megbecsülve.
A hazai vébé a müncheni Eb mellett eléggé központi szerepet játszik most az életemben. A végső cél a világbajnokság lesz, addig próbálnám összekovácsolni a váltót és saját magam is mentálisan. Meg kell szerezni a rutint ahhoz, hogy ne görcsösen, hanem felszabadultan állhassunk majd oda a rajtba.
Fotó: atletika.hu
