Tihanyt is elérte az amerikai őrület

Amikor az Index korábban írt a földkerekség legőrültebb, végkimerülésig tartó futóversenyéről, a Big Dog’s Backyard Ultra elnevezésű viadalról, amelyet egy Gary Cantrell nevű fanatikus talált ki saját maga és a hozzá hasonló csodabogarak szórakoztatására, még nem tudta a szerző, hogy nálunk is van ilyen verseny. Sőt, hamarosan már a One Way Ticket névre keresztelt esemény harmadik kiadását rendezi meg a tihanyi Belső-tó körül Cantrell magyar alteregója, Baranyai Máté, írja az index.hu. Ami működik Tennesseeben, miért ne működne Tihanyban?

A Tennessee állambeli kisvárost, Bell Buckle-t legalább hétezer kilométer választja el Tihanytól, de a lényeg ugyanaz a Big Dog’s Backyard Ultrán is, mint a One Way Ticket versenyen: minden órában teljesíteniük kell a résztvevőknek a 4,1666 mérföldes, azaz 6706 méteres távot (azért ennyit, mert ha ezt 24-gyel megszorozzuk, akkor egy napra pont 100 mérföld jön ki), egészen addig, amíg bírják. Magyarul: orrvérzésig. És az a győztes, aki utolsónak állva marad. Angolul ütősebb az elnevezés, volt is egy ilyen című film Bruce Willisszel jó huszonöt éve: Last Man Standing.

Az már nyilvánvaló volt, hogy Gary Cantrell, a verseny szülőatyja nem százas, bár – Hamlettel szólva – csak „felszéllel bolond”, hiszen remek brandet talált ki ezzel a rendezvénnyel, amely már a világ 43 országában talált követőkre. Így hazánkban is.

Cantrellnek van egy lelki rokona a Balaton-felvidéken, Baranyai Máté személyében. Máté barátunknak ugyan nincs buldoja – Cangrell ebe a Big Dog Backyard Ulrtra névadója -, viszont a farmja egy kisebbfajta Noé bárkája.

Június 11-én rendezzük, jobban mondva kezdjük el az idei versenyünket, hiszen értelemszerűen nem tudjuk előre, hogy meddig fog tartani – magyarázza Máté. – Az útvonal ezúttal a Belső- és a Külső-tavat is érinti, a világhírű levendulásnál lesz a fordító, szóval változatos lesz a terep. Elképzelhető, hogyha bejön a kánikula, akkor már június elején virágzik a levendula, így levendulaillatban futnak majd az indulók. Persze kérdéses, hogy a sokadik órában éreznek-e még egyáltalán illatokat. 

Baranyai Máté igazi megszállott, ahogy hallgatom a sztorijait, legalább tucatnyi versenyformát dolgozott már ki, és ami jóval nehezebb, valósított is meg az évek során. A One Way Ticket megvalósításában hatékony társara talált a tihanyi polgármesterben. 

Nálunk már a június ugyanúgy főszezonnak számít, mint a július és az augusztus – említi Tósoki Imre, a fent említett tihanyi polgármester, beszélgetőtársunk a Kotyogós Kávéterasz kertjében, a tavasz eddigi legmelegebb napján. – Most, hogy bekövetkezik a koronavírus-járványt követő nyitás, már május elején is tömegek látogatnak le Tihanyba, igazából a bőség zavarával küszködünk, már ami az idegenforgalmat illeti. Valaha diákkoromban a BAHART-nál táskás pénztárosként dolgoztam, ismerem a dörgést. 

Mintha csak ez lenne a végszó, a polgármester javaslatára levonulunk a Belső-tó partjára, a tulajdonképpeni versenyközpont területére, ahol bő egy hónap múlva már egy sátorváros lesz, hiszen a One Way Ticket résztvevői ugyanúgy a sátrukban alszanak – már ha alszanak… –, mint az eredeti amerikai verseny indulói. Ha úgy tetszik, abszolút környezetbarát megoldás ez, hiszen a tihanyi őslakosokat nagyon zavarja a rengeteg autó és turista fent az apátság környékén, itt lent, a Belső-tónál azonban senkit sem zavarnak a futók.

Este hatkor van a rajt, azért a hideg éjszaka itt a tó körül sokat kivesz a futókból, tizenkét óra elteltével, reggel hatra már csak a mezőny húsz százaléka marad meg a pályán – ecseteli Baranyi versenyigazgató a One Way Ticket nehézségeit. – Jó, ha húszan, huszonöten maradnak az első éjszaka után, legalábbis az első két év tapasztalatai alapján. Ennek ellenére, aki egyszer futott itt nálunk Tihanyban, azt rabul ejti ez a verseny, az idei kiadásra már mindenki jelentkezett a tavalyiak közül. Százharmincnál húztuk meg idén a felső létszámkorlátot, tavaly százan indultak. Az az igazság, rengeteg verseny maradt el az elmúlt évben a Covid–19 miatt, és most a nyáron igazi versenydömping lesz, mindenki be akarja pótolni az elmaradást. 

A Backyard Ultra világszervezet a nemzeti versenyek győzteseit meghívja Tennesseebe, az eredeti október 16-i Big Dog viadalra, persze az útiköltséget maguk a versenyzők fizetik. De most jön a poén: október 16-án egy virtuális Backyard Ultra világbajnokság lesz, amelyet 43 országban egyszerre indítanak el, és amelyen például Magyarországról a júniusi One Way Ticket első nyolc-nyolc női és férfi helyezettje indul; ők alkotják majd október 16-án a magyar válogatottat! És aki a legtovább talpon marad, az lesz a világbajnok!

Az októberi versenyre a júniusinál gyorsabb pályát tervezek a jobb magyar eredmény érdekében – magyarázza a versenyigazgató. – Ez a gyors pálya Balatonfüreden lesz, a Balatonfüredi Ultrafutó Fesztivál keretében, egyeztetni fogok Bóka István füredi polgármesterrel. Füred és Csopak között tervezem az útvonalat, szürke marhák, látványos kulisszák között. A 16 magyar válogatott futó ott tolja majd a Backyard Ultrát. Neves futók lesznek közöttük, a tavalyi One Way Ticketet Csécsei Zoltán nyerte meg. Vagy Blaskó Mihály, aki oda-vissza megcsinálta a 246 kilométeres Spartathlont. 

Persze a Backyard Ultra kicsit másfajta képességeket igényel, mint egy sima ultramaraton. Erre bizonyság, hogy tavaly egy kevesek által ismert, Geszti Péter nevű fiatalember – nem az a Geszti Péter… – 32 órán át futott! Egyetlen körrel maradt csak le a győztes Csécsei mögött, aki pedig hatalmas név a szakmában. Persze Csécsei még tudott volna tovább futni, de már nem volt értelme.

Idén szerintem 40 óra feletti teljesítménnyel nyerik meg a versenyünket – jósolja Baranyai. – Egészen elvont figurák jönnek ide, 35 és 60 között van a derékhad, fiatalok kevesen vannak, ez nem a tinédzserek sportja. Különdíjat fogok adni a 30 év alatti és a 60 fölötti futóknak. A nőknél tavaly Fűrész Edit nyert, számítógép-programozó. Ő fejben fantasztikusan ott van, ezek a versenyek fejben dőlnek el. Roppant büszke vagyok a versenyemre, egy fillér nélkül hoztam létre, egyetlen támogatóval, a Riska tejjel, amely idén is mellénk állt. 

Persze ez így teljesen nem igaz, mert a versenyzők étkeztetésébe vastagon besegítenek a tihanyi vendéglősök. Maga Baranyai Máté, a 42 éves versenyszervező jelenleg Szőcön lakik, az egykori bauxitbánya falujában, Nagyvázsony és Ajka között félúton, de ahogy mondja, Balatonszőlősön is lakik, Füredtől három kilométerre. Máté tulajdonképpen gazdálkodó, birkák, kecskék, kacsák, több mint száz tyúk alkotják a szőci menazsériát, a One Way Ticket esetében az a célja, hogy nullszaldóra kihozza a versenyt, és ez sikerülni is szokott neki. 

Én nem a versenyszervezésből élek, ez a tevékenység számomra inkább önmegvalósítás – mondja Baranyai. – Valójában gazdálkodó vagyok és költő. Igen, költő. Számos verseskötetem jelent már meg. Szépen veszik a könyveimet. De érdekes, hogy a verseimhez nem a futásból merítem az ihletet, nálam a versenyszervezés és a civil élet teljesen kettéválik. Mindig próbálok egy kis izgalmat, érdekességet belevinni a versenyeimbe. És maguk a versenyzők is szolgáltatják a szenzációt. Az egyik múltkori versenyemen ott fenn, az ürgelyukaknál villanypásztor veszi körül a területet. Az éjszakai futásnál »Csipi«, vagyis Takács Krisztián, egy ismert futóceleb félmeztelenül futott a sötétben, és nekiment a villanypásztornak, meg is csípte rendesen az áram, pedig fejlámpával futnak a versenyzők.

A nevezési díj 35 000 forint, ami első pillantásra húzós összegnek tűnik. Aki már kétszer indult, annak csak 12 000, aki egyszer, annak pedig 15 000, és ebben benne van a sátorhely ára, továbbá az is, hogy a környékbeli éttermek ingyen etetik, itatják a futókat. Szóval, egy feledhetetlen tihanyi buli ennyi pénzt megér! Sokaknak mindenképpen, hiszen már betelt a létszám, csak a várólistára férnek fel a kései érdeklődők. 

Fotó: tvedifut.blog.hu