Sárdi Tamás terepfutóTerepfutás Ultrafutás 

Futott a Mont Blanc csúcsain, de a dorogi gyerekfutamon töltődik fel – Sárdi Tamás

Sárdi Tamás Dorogon él. Dorogon fut családjával és a Dorogi Futókörrel. Nemrégiben megjárta Európa legnevesebb terepversenyét. Erről és a közösség erejéről mesélt, írja a kemma.hu.

Kitartásból jelesre vizsgázott az idén Sárdi Tamás, a Dorogi Futókör Sportegyesület elnöke. És nem csak azért, mert teljesítette az Ultra Trail du Mont-Blanc hosszú és emelkedőkben bővelkedő CCC távját, hanem mert Achilles-gyulladással, közel 3 hónap kihagyással indította az évet. Ekkor jött a levél, ami sok terepfutó álma: besorsolták az UTMB-re, Európa legnagyobb terepversenyére, ahová csak így, sorsolás útján lehet bejutni.

A felkészülés nem volt éppen optimális, kimaradt az első 100 kilométeres futás, a magashegyi edzés, de Tamás tette, amit tehetett. Aztán egyszer csak ott állt a franciaországi Chamonix-ban a rajtban, és ott volt előtte mindkettő: 100 kilométer és 6100 méternyi szintemelkedés, mindez 26 és fél órányi szintidővel.

Tapasztalat híján, ám annál több lelkesedéssel vágott neki a kalandnak, amelyet végül 19 óra 24 perc alatt teljesített. És amelyről jó és kevésbé jó élmények mellett számos tanulságot hozott haza. Mint mondja, elsiette a versenyt: az itthoni ultrák tempójával állt neki, holott ha lassabban, okosabban fut, annyi erőt spórol meg magának, amivel akár két órával is hamarabb célba ér. Ám eredménye így is több mint 7 órával jobb lett a szintidőnél.

Sárdi Tamás feltett szándéka, hogy jövőre okosabban és tapasztaltabban álljon majd rajthoz. Merthogy jövőre is ott lesz, annyi bizonyos: megfertőzte az UTMB utánozhatatlan hangulata.

A dorogi futélet mozgatórugója

Addig pedig itthon fut: ő szeretteti meg másokkal a futást. Közösségi futást és futóedzést vezet, családi napon és versenyek alkalmával segíti a Dorogi Futókört. Nemrégiben a Sarpi-Dorog futófesztiválon volt iramfutó. Nem is akármilyen versenyen: a gyerekfutamon óvodásokat és kisiskolásokat segített.

Elképesztő az az energia, ami árad belőlük. Mint a versenylovakat, úgy kell visszafogni őket. Aztán persze hamar elfáradnak, némelyiküknek kell a noszogatás, bátorítás, a végén viszont fülig érő mosollyal érkeznek a célba. Nagyon szeretek futni, edzeni, versenyezni, de minden évben ez a nap az, ami feltölt, amit a legjobban szeretek – meséli Tamás, aki most hétvégén az Esztergom Félmaratonon feleségével, Sárdiné Simonyi Nikolettel futott párban.

Sárdiék vegyes kategóriában a dobogó 3. fokára futották fel magukat, összidejük 1:38:43 lett. Mivel mindkettőjüket más célok vezérlik a futásban, mindketten egyéni edzésterv alapján készülnek, és fiaikat sem akarják mindig a nagyszülőkre bízni, így nem sűrűn futnak együtt. Viszont amikor lehetőséget látnak rá, rögtön lecsapnak az alkalomra.
– Jó ilyenkor kicsit kiszakadni a napi zakatolásból és a pulzuskontrollos edzések világából, kettesben megélni a futás szépségét, kihívásait – mondja.

Példamutatás a családnak

A közös hobbi összeköti, közelebb hozza egymáshoz a családot, és a gyerekeknek is jó példát mutatunk vele. Sőt, motiváljuk is egymást. Nekem például az erősítés a gyengém, nehezen veszem rá magam, viszont amikor a feleségem erősít, kellemetlenül érezném magam, ha a kanapéról fekve nézném, így inkább beállok mellé – vallja be Tamás, aki Nikivel hétvégente a gyerekeket is igyekszik bevonni a mozgásba, és közösen kirándulni. Mint mondja, egyre jobban érdekli őket a futás is.

Sárdi Tamás még 2014-ben, a kick-box mellett kezdett el kocogni, hogy növelje az állóképességét. Mindig is hajtotta a versenyszellem, így hamar megtalálta az Esztergomi futóművek versenysorozatát: a Dunaparti futópartikat, ahol beszippantotta a közeg. A futás, a terepfutás azóta élete nagy szerelme lett a család után.

A Dorogi Futókör szerveződéséről 2015 márciusában hallott először, el is ment az első közös találkozásra, edzésre. Akkor kezdődött a futókör története is, ami azóta szakosztállyá, majd önálló sportegyesületté vált. Tamás a megalakulása óta aktív tagja a csapatnak, így kérték fel először Dorog BSI futónagykövetének, majd később az egyesület vezetését is rábízták.

A futókörös csapattal egész évben igyekeznek megmozgatni, megmozdítani a város és környezete lakóit különböző közösségi eseményekkel, versenyekkel.
– Bár a futás egyéni sport, fontos egy jó közösséghez tartozni. A közös futások alkalmával új barátságok születnek, az események összekovácsolják az embereket, jó kikapcsolódást nyújtanak mindenkinek – meséli a dorogi terepfutó, majd azt is hozzáteszi:

– Az elmúlt években rengeteg kezdő futót láttam a közösség motiváló ereje nyomán fejlődni, leküzdeni a kezdeti nehézségeket. A mi közösségünk viszonylag kicsi, mégis nagyon sok mindent sikerült elérnünk: lett „saját” rekortán futópályánk, versenyünk, jótékonysági eseményünk. A futókör nélkül én sem lennék az, ami most. Megváltoztatta az életemet, természetesen pozitív irányban.

Tetszik, megosztom:

Hasonló cikkek