40 évvel első győzelme után 3:04-et futott Joan Benoit Samuelson Bostonban

A Boston Marathon több szempontból is úttörő a klasszikus táv történetében. Az 1896-os első athéni újkori olimpiai versenyszám inspirálta a Boston Marathon szervezőjét (Boston Athletic Association – B.A.A.) egy saját versenyt megrendezésére. Az első futást 1897-ben 15 indulóval tartották, azóta megszakítás nélkül minden évben sor került a versenyre, idén már 123. alkalommal.
Itt futott először női futó a mezőnyben (Roberta Gibb – 1966), itt futott először nő hivatalos rajtszámmal, de félig meddig álnéven (Kathrine Switzer, K. Switzer néven 1967-ben) és ez volt az első verseny, ahol hivatalosan indulhattak nők is a maratoni távon (1972).

1979-ben egy akkor még ismeretlen hosszútávfutó, a 21 éves Joan Benoit is rajthoz állt és meglepetésre 2:35:15-ös idővel, 8 percet javítva a korábbi pályacsúcson, meg is nyerte azt.
1983-ban nyert újra Bostonban, ekkor 2:22:43-mal újabb pályacsúcsot és egyben világcsúcsot is futott, több mint két percet javítva a Grete Waitz által egy nappal korábban Londonban felállított rekordon.
1984-ben ő nyerte az első női olimpai maratoni versenyt, majd 1985-ben egy 18 évig fennálló amerikai csúcsot futott (2:21:21).
Idősebb korában is aktív futó maradt, még 52 évesen is 2:47:50-nel 43. lett a Chicago Marathonon.

Az 1979-es győzelmének 40 éves évfordulójára azt tűzte ki célul, hogy akkori idejénél csak 40 perccel lassabban teljesítse a távot. A vállalt 3:15:15-ös időnél jóval gyorsabban, 3:04:00 alatt sikerült célba érkeznie 61 évesen. Futás közben ugyanolyan egyetem mezt viselt mint annak idején.

Íme egy interjú Joan Benoit Samuelsonnal a célba érése után: