A teljes futószezont elviheti a koronavírus

Az amatőr futás elsősorban szerelem. Másodsorban viszont üzlet. A kettő együtt pedig verhetetlen kombináció. Legalábbis az volt a koronavírus-járvány előtt. Most azonban egy futóverseny megszervezése inkább egy olyan sakkjátszmához hasonlít, ahol csak a tábla felét lehet látn – írja az index.hu

Tavasszal, a veszélyhelyzet kihirdetését követően minden rendezvényt, így minden futóversenyt azonnal törölni kellett, a szezon első fele ment a kukába – néhány téli és március eleji versenyt lehetett csak megrendezni, de mire beindult volna a futószezon, leállt az ország. A szervezők elkezdték áttenni a versenyeiket őszre, hogy mentsék a menthetőt, ám ez egyáltalán nem volt egyszerű. Az ősz tele volt eredetileg is oda tervezett versenyekkel. Az őszi szezon ráadásul eleve sűrűbb, mint a tavaszi. Most pedig itt az ősz, és lehet, hogy megismétlődik, ami tavasszal történt…

A legrosszabb a bizonytalanság – mondta az Indexnek Kocsis Árpád, a BSI ügyvezetője. Egy nagy, városi versenyt felépíteni, a terepet előkészíteni többhetes munka. És ez már az utolsó fázis, hiszen sok hónap szervezés áll minden verseny mögött. Nagyjából azzal lehet számolni, hogy egy-egy kiemelten nagy esemény előtt két héttel kell meghozni a végleges döntést. Vagyis hogy lesz verseny vagy sem. Ha belevágnak a szervezésbe, az persze még nem jelent semmit, hiszen akár a verseny napja előtt is életbe léphet egy olyan szigorítás, ami miatt bukik az egész rendezvény – miközben egy sor logisztikai feladatot már nem lehet semmissé tenni.

Ez azt jelenti, hogy az októberi budapesti maraton sorsa nagyjából két hét múlva dőlhet el. A BSI még viszonylag jól megúszta a járványt, mert a nyári LIdl Balaton-átúszás mellett a szeptember 6-i Wizz Air Budapest Félmaratont is meg tudta szervezni. 

Fékezett habzás

A félmaratonon extra járványügyi intézkedések is voltak, vagyis bizonyos mértékig fel lehet készülni, lehet alkalmazkodni. Így a futást magát leszámítva mindenhol kötelező volt a maszk viselése, még a rajt előtt is. A versenyzőket igyekeztek széthúzni, azaz szakaszosan indult a rajt, így az első kilométereken nem torlódtak fel a résztvevők. A frissítőpontokon még a banánok is külön poharakba voltak porciózva, hogy senki ne fogdosson össze semmit, se vizespoharat, se mást. A befutó után pedig jó hosszan kellett gyalogolni az éremig – elmaradt az ünnepélyes nyakba akasztás is.

Mindezt javarészt azért lehetett biztonsággal megoldani, mert a korábbiaknál sokkal kevesebben indultak. A tavalyi 16 ezerhez képest most nagyjából nyolcezer nevezés érkezett, közülük pedig 6500-6800-an vették fel a rajtcsomagot, a félmaratoni távot valamivel kevesebb mint négyezer futó vállalta, a többi nevező csapatban vagy más távon indult. A hiányzók java része külföldi. Még ha lett is volna kedvük Budapestre jönni a járvány idején, a határzár miatt ez szinte lehetetlenné vált. A határzár szeptember elsején lépett életbe, vagyis néhány nap alatt kellett volna valamilyen jó megoldást találniuk a külföldi indulóknak. Ez értelemszerűen nem volt reális. A hazai futók közül is sokan visszakoztak a járványhelyzet miatt, de összességében a tavalyival összevetett 50-60 százalékos részvétel még egész jónak mondható.

Ezzel együtt, ami költséget le lehetett faragni, azt lefaragták a szervezők – így hosszú évek után például nem DJ Dominiqe várta óriási hangfalakkal a futókat 20 kilométernél.

Nagy kérdés ugyanakkor, mi lesz az egyik legnagyobb bulifutás, az Ultrabalaton (UB) sorsa. A 24 órás tókerülést hagyományosan májusban rendezi a Maratonman, most kénytelenek voltak áttenni a versenyt októberre. Ahol egyébként már van a cégnek egy UB Trail versenye is, ez a Balaton északi partjára szervezett terepverseny kisebb bulifaktorral és több hegymászással. A viadalok október első és harmadik hétvégéjén lesznek, amíg más rendelkezés nem lép életbe, a csapat készül a szervezésre. A hosszú távú, csapatversenyekre fókuszáló Maratonman nyáron be tudta húzni az Ultra Tiszta Tó nevű versenyt, de az igazán fontos a Balaton-kerülés lenne.

Elfogy a levegő

A bizonytalanság nem csak az őszi versenyeket érinti. Egy nagy verseny promócióját ugyanis megszokott ütemezés szerint csinálják a nagy cégek. A BSI például a tavaszi félmaratonját az őszi félmaraton idején kezdi el hirdetni. Ez alapján alakul a nevezés is, minél korábban nevez valaki, annál olcsóbb. De ezt elég nehéz a jelenlegi helyzetben fél évre előre kitalálni. Jó megoldásnak tűnhet az úgynevezett virtuális verseny is. Itt a futó lefutja a távot, majd némi nevezési díj ellenében megkapja az érmet. Ez azért hosszú távon biztosan nem old meg semmit, hiszen messze nem annyira népszerű, és a nevezési díjat is nagyon konzervatívan kell meghatározni.

A legnehezebb helyzetben azok a kis cégek és egyesületek vannak, amelyek egy-egy kisebb versenyt szerveznek, jellemzően lelkes önkéntesekkel, családtagokkal. Ha megvan a néhány száz nevezőjük, akkor kijön a matek, van némi profit is, de a nullszaldót is kipótolja az élmény, hogy csináltak egy jó versenyt. Vagyis amíg a lelkesedés tart, addig van verseny. Más a helyzet, ha a korábbi százas nagyságrend helyett csak ötvenen vagy százan indulnak. Az infrastruktúra nem lesz olcsóbb, a kevés nevezésből pedig ezt a költséget nem lehet finanszírozni, a cégben pedig értelemszerűen nincs tartalék, saját kasszából kell pótolni a mínuszt, vagy le kell fújni az egészet.

A futósport népszerűsége a 2010-es évektől kezdve hihetetlen ütemben emelkedett. Magyarországon áprilistól novemberig minden hétvégére jut legalább egy-két félmaraton, a nem klasszikus távú terepversenyekről, rövidebb távokról nem beszélve. Kis túlzással mindenki versenyt akart szervezni, aki valaha húzott már futócipőt. Ennek most biztosan vége, kérdés, kik maradnak a piacon egy-két év múlva a nagy szereplők mellett.